Néhány vers ízelítőnek,egy ifjú írónőtől és költőnőtől:
Fehér Izolda Renátától
A trónfosztott királylány
1.Búsan ül tróntermében az elárult királylány.
Már nem érdekli,hogy mi bánt,s mi fáj,
Mert tudja,lelke csak övé,
Hiába fogoly,senki másé.
2.Egyszerű története van e királylánynak,
Mit szelek suttognak,s hegyek kiabálnak.
Egy nap én is meghallottam,
Ahogyan a szél elsuttogta.
3.Szép királysága volt,amikor a lány,
Rémálmot látott egy éjszakán át.
Találkozik majd valakivel,kit nem ismer,
S ő elárulja majd jeges szívvel.
4.Ő lesz az,ki halálra ítél mindenkit,
Köztük téged,s engem is.
Ez az álom valóra vált,
S elbukott az egész világ.
5.Csupán ennyi az álom,
Ennyi az álmom,
Ettől rettegek éjszakákon.
Várom az árulót,
Várom,hogy jöjjön,
S ha eljön,
Várni fogom.
Ha megsebez,
Tűröm,kegyes szívvel.
Majd,ha halálra ítél,
Bátor szívvel várom a bárdot,
Mi nyakamra hull.